A koszmó tulajdonképpen az elhalt hámsejtek és a bőrmirigyekből származó faggyú keveréke, amely sárgás-szürkés színű, pikkelyszerű lerakódás formájában jelentkezik a baba buksiján, füle környékén, homlokán, esetleg szemöldökén. Hátterében a csecsemők fejlődésére élettanilag is jellemző túlzott faggyútermelődés áll, nem kell megijedni tőle, de elhanyagolni sem szabad; kezelés hiányában csúnya felülfertőződés is lehet belőle.
Naponta dörzsöljük át a pici fejbőrét babahajkefével, ez jó hatással van a vérkeringésre, serkenti a hajhagymák működését és megelőzi a koszmó kialakulását is. Abban az esetben, ha már megjelent a sárgás-szürkés hámréteg, csak kíméletesen, lépésről lépésre távolítsuk el azt. Időnként kenjük be tisztított gyógyszertári napraforgóolajjal a baba fejbőrét, illetve szemöldökét, ha szükségét érezzük. Néhány perc elteltével mossuk le az olajat a szokásos fürdőkrémes víz segítségével, befejezésül pedig dörzsöljük át a buksit egy puha frottírtörülközővel.
Kevésbé makacs tünetek esetén elég a koszmó elleni sampon rendszeres, heti két-háromszori használata, ennek segítségével egyébként a probléma kiújulása is megelőzhető. Súlyosabb koszmósodáskor speciális, növényi alapú sampon használata javasolt minden hajmosás alkalmával (ezek hipoallergén készítmények, tartósítószer vagy mesterséges illatosító anyagok nem találhatóak bennük). Célszerű a hajmosás előtt kb. félórával beolajozni a koszmós területet, majd már olajos állapotban a babakefénél erősebb, nem műanyag szőrű fogkefével vagy körömkefével megpróbálni ledörzsölni a felrakódást. Ugyancsak segít a koszmó fellazításában, ha kamillateás pakolást teszünk az érintett területre (20-30 perc). A hajmosás után, de akár napközben is érdemes többször megdörzsölgetni a buksit.