A majomcsecsemőket születésük után elválasztották anyjuktól, helyette két műanyát kaptak. Mindkét műanya dróthálóból és fából készült, ám az egyiket puha habgumival és szövettel fedték ("szőranya"), a másik pedig csupaszon maradt ("drótanya").  

Meglepő eredmények születtek. Annak ellenére, hogy a kismajmot a drótanya "szoptatta", ő mégis inkább a szőranyán töltötte ideje nagy részét. Ha a megijedt a majomcsecsemő, a szőranyával való fizikai kontaktus tudta csak megnyugtatni, bármilyen rémült is volt, ha belecsimpaszkodhatott a puha szőranyába, azonnal elcsendesedett. Hasonló reakció figyelhető meg a pici gyermekeken, akik csak édesanyjuk ölelő karjaiban érzik magukat biztonságban, amikor megijednek valamitől.

A majomcsemeték sajnos egyáltalán nem szocializálódtak a műanyák társaságában, felnőtt korukban képtelenek voltak egészséges kapcsolatokat kialakítani társaikkal. Nemi szerepeikkel sem voltak tisztában, nem voltak hajlandóak párosodni sem. Azok a nőstények, akik mégis anyává lettek, elhanyagolták vagy bántották kicsinyeiket.