Általában 6-7 hónapos kor körül jelenik meg elő az első fogacska, de előfordulhat jóval korábban is (akár három hónaposan!), illetve lehet, hogy csak sokkal később, úgy egyéves kor körül történik meg a dolog. Megfigyelhető azonban, hogy egyre inkább kitolódnak ezek az időpontok, feltehetően civilizációs, életmódbeli, valamint öröklött tényezők állhatnak a késlekedés hátterében.
Mikor nőnek ki a tejfogak?
Erre természetesen nem lehet egyértelmű választ adni, de az öröklődésnek jelentős szerepe van benne, ezért érdemes rákérdezned a párod, illetve saját szüleidnél, nálatok hogyan, mikor történt mindez. Általánosan elmondható, hogy 2-3 éves korra mind a húsz tejfog kinő: először négy metszőfog (kb. 6-7 hónaposan), aztán még négy metszőfog (kb. 7-9 hónaposan), majd négy kisőrlő (kb. 10-14 hónaposan), ezután négy szemfog (kb. 15-18 hónaposan), végül négy nagyőrlő (kb. 2-3 évesen) bújik elő.
Vannak bizonyos jelek, amelyek megelőzhetik a fogzást; ilyen a feltűnő nyűgösködés, a viselkedésbeli, esetleg alvási szokások megváltozása, az erőteljes nyálzás vagy rágcsálási késztetés, ennek ellenére persze lehetetlen lenne megjósolni a pontos időpontot. Az erőteljes nyálzás például hónapokkal előtte elkezdődhet, illetve vannak babák – bár nem sokan -, akik különösebb kínlódás, feltűnő kísérőjelenségek nélkül átesnek a fogzáson.
Számos tünete lehet:
-
Az íny érzékenysége: miközben az éles kis fog a felszín felé törekszik, a baba ínye egyre gyulladtabb és érzékenyebb lesz. A fájdalom az első fogak és az nagyőrlők esetében lesz a legerősebb, de lehet, hogy úgy találod majd, a pici minden egyes új fogacska esetében ugyanolyan nyűgös..
-
Nyálzás: a fogzás stimulálja a nyálképződést, amely úgy 3-4 hónapos kor körül meglepő méreteket is ölthet. A nyálzással egyébként az a legfőbb probléma, hogy a száj környéki meleg, nedves bőrfelületen könnyen megtelepedhetnek a gombák, ezért különös gondoskodást igényel a terület. Először is igyekezzünk a lehető legtöbbször megtörölni a baba száját, puhán itassuk fel a nedvességet, majd patikában kapható lanolinos/zsíros krémmel kenjük be a környező bőrfelületet, így elejét vehetjük az irritációnak.
-
Kiütés az állon: szintén a nyálzás a hibás! Sokat segíthetsz a dolgon, ha a fentebbi módon rendre megtörölgeted a pici állát, így kevésbé irritálja az érzékeny bőrfelületet a folyton csordogáló nyál.
-
Köhögés: az előbb említett fokozott nyáltermelődés a felelős. Nincs miért aggódnod, ha a baba jól van, és nem mutatja a megfázás vagy az influenza más tüneteit!
-
Harapás és rágcsálás: a baba igyekszik csillapítani a fogzást kísérő kellemetlenségeket, a finom nyomás enyhíti ínye fájdalmát.
-
Arc, fül dörzsölgetése: a fájdalom kisugározhat, különösen akkor, amikor a hátsó nagyőrlők indulnak növekedésnek. (Ha túl sokat babrálja a fülét a baba, mindenképpen látogassatok el a gyerekorvoshoz, nehogy egy csúnya fülgyulladás álljon a háttérben!)
-
Hasmenés: eltérőek a vélemények arról, mennyire sorolhatjuk a fogzást kísérő tünetek közé, sok szülő esküszik rá, hogy igen.
-
Alacsony láz: hasonló a helyzet, az orvosok nem feltétlenül kapcsolják össze a két jelenséget. Ha két napnál tovább tart a hőemelkedés, irány az orvos!
-
Nyugtalan éjszakák/nappalok, rossz alvás: az első fogak és a nagyőrlők előtörése viseli meg legjobban a babát, sokszor felébred, nyűgös a szűnni nem akaró fájdalom miatt.
-
Megfázáshoz hasonló tünetek: egyes szülők a megfázáshoz hasonló jeleket is tapasztalhatnak, ilyenkor mihamarabb tisztázni kell, hogy mi áll a háttérben (esetleg tényleges megbetegedés, melyet tévesen a fogzásnak tulajdonítunk).