Elérkezett a nagy nap. Megszületett a babád, a három napos kórházi kiképzést is sikeresen abszolváltad. Mehettek haza! Azt gondolod, hogy most már minden rendben lesz, mert otthon minden sokkal egyszerűbb. Aztán hazaértek, körülnézel és rádöbbensz: ez a baba sehogy se passzol ide.
Minden család nagyon készül a kisbaba érkezésére. A kismamákra általában a második trimeszter környékén tör rá a fészekrakó ösztön és utána nincs megállás, beindul a gépezet. Előkerül a Pinterest, és a cél nem más, mint a tökéletes babaszoba megtervezése. Ez az az időszak, amikor megtervezed és megvalósítod azt a baba birodalmat, amiről valószínűleg kislány korod óta álmodozol. Nem is esel túlzásokba, hogy is esnél? Még a legutolsó baba takaró is passzol a rácsvédőhöz, a bodyk és rugik kimosva, kivasalva sorakoznak a pelenkázó komód fiókjaiban. A babaágy, mint egy szentély díszeleg a szoba központjában. A szoptatós/etetős/mesélős fotel karfáján olyan direkt „hanyagul“ hever egy textil pelus. A plüss mackó a sarokból figyel, a falon pedig az első ultrahang kép díszeleg bekeretezve. Minden tökéletes. Magadban már ezerszer elgyakoroltad, hogy hol fogod a babádat pelenkázni, öltöztetni, hogy fogod fürdetni és mi mindent fogsz csinálni, amíg ő édesdeden alszik a pihe puha ágyikójában. Mint egy Pinterest baba.
A kórházból szerelmes üzeneteket küldözgettél a férjednek, alig várjátok, hogy hárman legyetek végre együtt, otthon! Minden tökéletes lesz!
Aztán hazaértek. A lakásba belépve valahogy minden más és idegen. Szemed se rebben, amikor látod, hogy három napja nincs elmosogatva (hát ki mosogatott volna három napig, ha te nem voltált otthon?), valószínűleg szellőzetve sem volt, mert a levegő kissé áporodott (ennél nagyobb gondunk sose legyen- gondolod magadban), és a tv-játék konzol környékén otthagyott kávés bögrék, üres müzlistálak és kekszes zacskók láttán sem kapod fel a fejed.
Ott állsz kócosan, kialvatlanul, abban a ruhában, amiben három napja bementél a kórházba szülni, a férjed kezében az autóshordozó benne a parányi újszülöttel.
És most mi legyen? A férjed egyszercsak leteszi az értékes kis csomagot a szoba közepére és kérdőn néz rád. Te meg dühösen nézel vissza rá, mert fogalmad sincs semmiről. Vajon most fel kell ébreszteni a babát? Most ennie kell? Ki kell cserélni a pelust? Be kell tenni az ágyába, mert ez a testhelyzet bizony nem tesz jót a gerincének? És mi lesz, ha felébred és sír? Éhes? Fáj valamije?
Csak álltok ott egymással szemben, mint valami western filmben a párbajhősök, és hol egymást nézitek, hol a kisbabát, aki még mindig teljes harcidíszben trónol az autóshordózóban. Aztán kismacskára emlékeztető nyávogás töri meg a csendet: felébred a baba. A férjed ösztönösen nyúl érte, hogy kiszabadítsa szorult helyzetéből, amikor te rákiabálsz: -Mostál már kezet? -Te tényleg az utcai ruhádban akarod felvenni és magadra tenni a babámat?! Ekkor a férj megszeppenve elkullog a fürdőszobába kezet mosni és lefejteni magáról azt a fertőt, amiről egy perce még azt hitte, hogy csak sima textil. Te pedig ottmaradtál kettesben a babával, aki mostanra már inkább úgy üvölt, mint a sakál. Lehajolsz, hogy felvedd, de hirtelen minden összemosódik, amit a kórházban mutattak. Hogy is kell megfogni, hogy ne csukoljon hátra a feje? Hogy is kell úgy levetkőztetni, hogy ne törjön ki a karja? Mit is kell vele csinálni, hogy életben maradjon? A férjed valószínűleg az életében nem mosott ilyen alaposa kezet, mert úgy tűnik, mintha egy órája ment volna ki a fürdőszobába.
Nincs más választásod, kiveszed az autóshordozóból és elkezded vetkőztetni. Először a polár kezeslábasból próbálod kihámozni. Végülis csak május van, nem augusztus, abszolút indokolt volt a body és a rugdalózó fölé még a polár kezeslábas is! A gyerek csak azért izzad, mint a ló, mert még nem alakult ki a hőháztartása, ez egészen biztos. Olvastad a könyvet, minden betűjére emlékszel. A gyereknek nincs melege, hiszen még hőháztartása sincs! A sapkát azért a biztonság kedvéért rajta hagyod, hogy is vehetnéd le, hiszen itt most szellőztetni kell, az áporodott levegőnek nincs helye újszülött csecsemők közelében! Nagy nehezen lefejtetted róla a téli bundáját, amikor megpillantod a tökéletes „hazahozós“ szettet. Végre valami ismerős illat! A tökéletes, hipoallergén öblítő, amiről a bababoltban azt mondták, hogy babaszaga van, és a babaruhákat olyan puhává varázsolja, mintha egy plüss takaróba lennének csomagolva. Elismerően nézed az összeállítást, ez bizony fantasztikus ízlésre vall és hát a gyerek zabálnivaló benne, még ha ordít is. Hogy is volt? Peluscsere, szopi, büfi.
Magadhoz öleled a babát, hogy vidd a tökéletes pelenkázóra, amikor a popsijánál hirtelen valami ragadósat, meleget és folyósat érzel a tenyeredben. Mi lehet ez? Ekkor már csöpögni is kezd, te pedig szaladsz kezedben a babával a hófehér babaszoba felé. Ez a valami pedig csak csöpög és csöpög. Amikor lerakod a babát a pelenkázóra, hirtelen meglátod, hogy ez bizony baba kaki és nem is kevés! A földön mindenhol sárga kis cseppeket látsz, a pelenkázó is olyan lett már, nem beszélve a tökeletes „hazahozós“ szettről! Nyúlnál egy másik kis ruháért, de nem éred el anélkül, hogy elengednéd a babát, az pedig ki van zárva! A tiszta pelenkák a komód feletti polcon vannak, de a polc olyan magasságban van, hogy nem éred el, mert ebben a magasságban volt egy vonalban a bekeretezett ultrahang képpel. Ekkorra már a baba meztelen, nyakig kakis, te semmihez nem férsz hozzá anélkül, hogy elengednéd őt, a férjed még mindig kezet mos, és amikor úgy éreznéd, hogy na most fogod elsírni magad, a baba kilövell a popsijából egy hatalmas adagot az előbbi sárga folyadékból, ami egyenesen rád spriccel.
Megérkezik a férj. Most már makulatlánul tiszta, olyan szappan szaga van a kezének, hogy így a kaki-szappan egyvelegtől émelyegni kezdesz. Szerencsétlen, ahogy meglát egyből elneveti magát, mire te felcsattansz: - Egyáltalán nem vicces, mi van, ha hasmenése van a babának és kiszárad? A férj csak ott áll és már azt is megbánta, hogy a világra jött. A szemeid villámokat szórnak és gondolatban már tárcsázod is az ügyeletet (mert persze, hogy szombat van), hogy kihívd őket, mert ennek a gyereknek bizony hasmenése van!
Az előbbiekben leírtak bizony nem a képzelet szüleményei. Hazatérve a kórházból a kisbabával minden új lesz. Minden mozdulat és tevékenység egy új mozdulat és egy új tevékenység lesz. Meg kell találni a helyét az otthonotokban. Ki kell alakítani egy olyan teret, ahol kényelmesen végzitek a gondozásával kapcsolatos teendőket, ahol a tárgyak vannak értetek és nem ti a tárgyakért. Ez nem biztos, hogy úgy lesz, ahogy a Pinteresten láttátok, na de sebaj! Bármit is vesztek előre, nem szégyen, ha végül egyáltalán nincs is rá szükség, miközben egy sor olyan dolog nincs otthon, ami nélkül nem boldogultok. Nyugi! Adjatok időt magatoknak az összeszokáshoz! Percről-percre, napról-napra komfortosabban fogtok mozogni az új szerepeitekben. Az első pár napi téblábolás után minden a helyére kerül majd, csak egy kis türelem és sok-sok humorérzék kell hozzá, semmi más! És, ha úgy érzed, hogy ki kell hívnod az ügyeletet, mert véletlenül egy cseppel több d vitamint csepegtettél a baba szájába, mint amennyit az orvos felírt, hívd ki! Ugyan semmi baja nem lesz attól a plusz egy csepptől, de, ha te ettől nyugszol meg, ne hezitálj! Ha úgy érzed, hogy furán nézett ébredés után, hogy többet kakilt, mint tegnap, vagy a haja nem úgy áll, mint tegnapelőtt, hívd fel a gyerekorvost! Hívd fel a védőnőt, az anyukádat, az anyósodat! Nem vagy hülye! Nem vagy paramami, csak még nem doktoráltál anyaságból. Még fel sem törölted azokat a sárga csöpögős pöttyöcskéket a földről, mire máris beletanultál! Szuper vagy, nyugi!
