Akkor mehetsz el a bálba, ha fektetés után még ébren vagy!
Este van. Még nevetségesen fiatal az éjszaka, a nagymutató stabilan a 8-ason vesztegel. Hogy mit érzel? Kétségbeesettséget, hulla fáradtságot és reménytelenséget. Csend van és félhomály. De ebben a félhomályban is tökéletesen látszik, hogy a lakás romokban hever. Kakis pelus a dohányzóasztalon, egy félig megcsócsált és a szőnyegbe masszírozott dörmi a földön. Egy cumisüveg hanyagul hever a sarokban, csöpög belőle az alján lötyögő tápszer. Büdös, mert kicsit már megpempősödött. Nem, eleve büdös volt. –Hogy bírja ezt meginni az a szerencsétlen gyerek? A játékok szanaszét hevernek, nagyjából úgy néz ki a nappali, mint amikor a Trónok Harcában a sárkányok anyja leigázta a Királyvárat. De csend van! A baba alszik. Most jött el a te időd! Nemsokára itt lesz a babysitter, és irány a randi! Belenézel a tükörbe: A hajad a fejed tetején anyuka kontyban összefogva, kár is lenne kibontani, már egy hete nem mostál hajat. A szemed alatt fekete táskák, a bőröd fakó és vízhiányos, mert vizet nem, csak kávét iszol. Egy kinyúlt pamut pólót viselsz szakadt farmerrel, a póló alatt szoptatós melltartó (pedig már egy éve nem is szoptatsz, de ez a kényelmes). Izzadt vagy és szőrős. Hát nem éppen partiképes szett! Eszedbe jut Hamupipőke. Hiszen belőle is gyönyörű hercegnőt varázsolt Jótündér keresztanya egy szempillantás alatt a varázspálcájával! Aztán újra belenézel a tükörbe és meglátod az összenőtt boglyas szemöldöködet és rájössz: ide már ő is kevés lenne. A férjed idegesen topog a hálószobában, indulna már. Irány a fürdőszoba. Kár lenne a karaktereket arra pazarolni, hogy odabent mi történik, hogy hogyan lesz belőled- leharcolt anyából -negyed óra leforgása alatt szexistennő, mert nem lesz az. Aztán előkotorsz valamit a szekrény legmélyéről. Valamit, amiben EMBERNEK és jó esetben NŐNEK érzed magad. Lássuk be, a szekrényed telis-tele van cuccokkal, de ennek a két kritériumnak igen kevés ruhadarabod felel meg. A legtöbb holmid praktikus és elnyűtt, foltos és szakadt, vagy nemes egyszerűséggel kismama ruha. Szexi fehérneműt utoljára akkor viseltél, amikor bemutatták a moziban a Szürke Ötven árnyalatát. Megérkezik a szitter, indulni kell.
Kávét rendelhetek főételnek?
Senki nem születik színésznőnek, de vannak született tehetségek, akik úgy ugrálnak ki-be bizonyos szerepekből, mint ahogy te a mackónadrágodból. Egy fél órája még a babádat altattad, most egy étteremben ülsz csupa felnőttel körülvéve, mégsem érzed magad az éjszaka királynőjének. A táskádban keresed a rúzsodat, hogy igazíts rajta egy kicsit, de a rúzs helyett egy cumi akad a kezed ügyébe. Hát ez sem lendít túl sokat a helyzeteden. Veled szemben a férj ül. Fáradtnak látszik, a gondolatai el-el kalandoznak. Nem úgy néz ki, mint aki épp azt látja maga előtt, hogy a fogával szabadít meg téged a tenyér méretű bugyidtól. Inkább feszeng. Talán szívesebben ülne otthon a kanapén netflix előzeteseket nézve. Végtelenül álmos vagy. Odalép a pincér az asztalhoz, már nyitná a száját, hogy megkérdezze mit hozhat, de te gyorsan megelőzöd: - Egy cappucinot szeretnék kérni, a többit még nem tudjuk. – Jaj azt én is kérek! Csatlakozik a férj. Micsoda összhang! Mit is mondhatnátok egymásnak? Hiszen állandóan együtt vagytok, gyakorlatilag semmi nem történik veletek, amiről be lehetne számolni, vagy elújságolni a másiknak. Beszélgetni kéne. Úgy, mint régen. Felnőtt dolgokról, egy filmről, könyvről, politikáról. Társadalmi kérdésekről. Szexről. A jövőképetekről, utazásokról. Nehéz átállni. Mit nehéz? Szinte lehetetlen! – Befizetted az iskolai ebédet? Az edző cuccot kiteregetted mielőtt eljöttünk? Írtál a tanító néninek a bűvös négyzettel kapcsolatban? – Mikor kell megkapnia a babának a következő oltást? Ezzel máris eltelik a szabad estétek első fél órája. Aztán kifogytok a beszédtémákból. Ti, akik azelőtt éjszakákat beszélgettetek át. Csak ültök ott egymással szemben és titkon a telefonotokra gondoltok. Milyen jó is lenne most elővenni és pörgetni az Instát! Megjön a főétel. Igazából éhesek sem vagytok. Ilyenkor már nem szoktatok enni. A vacsora hétkor van, fél nyolckor fürdetés. Most pedig már 9 óra. Ilyenkor már vagy az ágyban telefonoztok, vagy a tv előtt kókadtok. –Hú de jól néz ki a tied! –próbálkozol bátortalanul. – A tied sem rossz!- válaszolja a férj. Ahogy az étellel bíbelődik, hirtelen meglátod benne azt a kisfiút, akibe annak idején beleszerettél. Néhány apró ránc és a sok-sok arcszőrzet mögött azért még mindig ott van az a fiatal srác, akivel 24 órán keresztül néztétek a 24-et és közben csak pizzát enni és szexelni álltatok fel. Ott van ő, aki Siófokon a Coca Cola Beach House-on a zuhogó esőben rád terítette a dzsekijét, hogy nehogy elázzon és visszagöndörödjön a szögegyenesre vasalt hajad. Tényleg ő az? Hirtelen megfogod a kezét és rámosolyogsz. Persze nem érti, hogy mi történik, de tetszik neki. Visszamosolyog. Rendeltek bort. És elkezdtek iszogatni. Lassan megered a nyelvetek. Elkezdtek poénkodni, nosztalgiázni, előjönnek a régi, és nem is olyan régi kedves emlékek. Szépen, lassan elfelejtitek, hogy milyen nap van ma és mit csináltatok egész nap, mielőtt ide jöttetek. Fél 12 van. Közeledik az éjfél. Mielőtt éjfélt üt az óra, a varázslat el fog múlni, azaz haza kell érni, mert a szitter csak éjfélig tud maradni. Nem akaródzik visszatérni a valóságba. Rendeltek egy taxit és irány vissza a csatatérre. A taxi lent várja a szittert. Persze mielőtt kimegy az ajtón, legalább húsz kérdést teszel fel neki: -Minden rendben volt? – Nem ébredtek fel? – Nem jött ki pisilni? – Nem sírt fel? Mire az utolsó kérdéshez érsz, szegény lány már félig a lépcsőházban van, szívesen indulna, de nem akar udvariatlan lenni. Elengeded. Kicsit becsíptél, de annyira azért nem, hogy megfeledkezz arról a hét réteg vakolatról, amit az arcodra kentél. A te korodban már sminkkel az arcodon lefeküdni kész bőr öngyilkosság. Bemész a fürdőszobába. Oda, ahol ez az egész este elkezdődött, és nekilátsz lehámozni magadról a sminket. Közben arról fantáziálsz, hogy mi mindent szeretnél, hogy a férjed csináljon most veled. Mondom, be vagy csípve. Beindulsz. Bemész a hálószobába és bedobod magad. Nincs nehéz dolgod. A férjed igencsak vevő rá. Sőt! Egyenesen ki van éhezve, hogy ezt az énedet is érezze. Hogy ne csak a legjobb barátja és élete legkellemesebb lakótársa legyél, hanem a szeretője is. Gyerekeid apjával a szex teljesen más, mint valaha bárki mással. Előtte nincs tabu és nincs szégyellősködés. Vele már mindent (is) csináltál. Ez bármennyire is lelombozóan hangzik elsőre, egyáltalán nem az! Inkább még annál izgatóbb, hiszen ennél közelebb te már soha senkihez nem fogsz kerülni. Ez önmagában nagyon felszabadító és izgató érzés. Hajnali kettő van. Volt vacsora, volt szex. De te még többet akarsz. Nem akarod, hogy elmúljon ez az érzés. Az érzés, hogy nő vagy, hogy valaki számára izgató és érdekes vagy, nem pedig az univerzális kiszolgáló személyzet. – Holnap nagyon korán kell kelni- mondja gondterhelten a férj. Hát igen, ő egy árnyalatnyit praktikusabban gondolkodik, mint te. Te is pontosan tudod, hogy korán kell kelni, de te akkor sem akarsz elaludni, mert amikor másnap reggel kinyitod a szemed, akkor már nyoma sem lesz ennek a varázslatnak. Mintha meg sem történt volna. De gyakorlatilag mire ezt végiggondolod, addigra már a lámpa lekapcsolva, és a férjed elaludt, és a te szemed is kezd leragadni.
Másnaposság
Másnap valahogy minden könnyebben megy. Jó kedved van, szinte szárnyallsz. Olyan vagy, mint az elektromos autó, amit csordultig töltöttek energiával. Minden undok és nyomasztó teendő magától megoldódik. Hiába rúg hasba a gyerek ötször pelenkázás közben, te észre sem veszed. Hiába nyúz a másik, hogy nem akar menni táncra (arra a táncra, amire most irattad át, mert a másik táncot utálta, soha nem akart menni, ezért kivetted és beirattad a jó táncra), te mosolyogva elcipeled. A postás sem tud kihozni a sodródból, amikor becsenget az alvásidő közepén, pedig már többször lefizetted, hogy ne tegye, mert felébred a gyerek. Hát ilyen az élet! De te csak dudorászol, miközben ugyanazt a szart lapátolod, amit előző nap, csak most valahogy könnyebbnek érzed magad. Eszedbe jut, ahogy tegnap este összenevettetek meztelenül az ágyban. És még az is tisztán előtted van, amikor egyszerre jutott eszetekbe ugyanaz a hülyeség. Persze a szex nagyon jó volt, ezzel sosem volt probléma köztetek, de az egésznek a varázsa és a lényege mégis az egymással töltött minőségi felnőtt idő, nem pedig az orgazmus volt. Az már csak a meggy volt a habon. De milyen édes meggy! Gondolatban már a következő randitokat tervezgeted Tervezgetni egy kicsit olyan, mint powerbank-el tölteni: amikor úgy érzed, hogy már merülnél le, még gyorsan rá tudsz tölteni egy kicsit, és akkor megint nagyon jó. De vajon egy közepes állapotban lévő anyában hány km van egy töltéssel?
Haditerv
Nincs mese, el kell ismerni, hogy ez a kötelező randinap elmélet működik. Én sem magamtól találtam ki. Minden nő igen hamar megtapsztalja, hogy az anyaság a spontaneitás halála. Ezért tűnhet talán elsőre furcsának, hogy hogyan lehet parancsszóra szórakozni? Hát sehogy! Ugyanis te nem parancsszóra fogsz szórakozni, hanem azt fogod várni egész héten, hogy mikor jön már el az a nap, amikor végre valami felnőtt móka vár rád. Így aztán nemcsak egy beütemezett teendő lesz a randinap (mintha fodrászhoz mennél), hanem az a program, amire egész héten várhatsz.
A párkapcsolat és úgy általában az életkedv halála a szürke hétköznapok. A mókuskerék. Az, amikor az online szupermarket is már magátol pakol be a virtuális kosaradba, mert úgyis mindig ugyanazokat a vackokat veszed meg (dörmi, kókusztej, kifli, párizsi, pelenka). Mi mást tehetnél annak érdekében, hogy ne fásulj bele ezekbe a hétköznapokba, minthogy teletűzdeled a napokat olyan sok csavarral és kellemes meglepetéssel, amennyivel csak lehet, és amennyit az adott élethelyzeted megeenged. Nagyon fontos, hogy nem szabad lemondanod az elemi szükségleteidről. Ha pisilned kell, akkor nem tartod vissza, mert tudod, hogy az egészségtelen. Akkor miért tartanád vissza magadat? Hiszen annál egészségtelenebb dolog kevés van! Akkor most fogd meg szépen a naptáradat és tegyél magaddal valami csodát! Hajrá!
Spira Eszter