Van egy édes kisbabád. Mindenkinek jobban imádod. Pusztán az illatától képes vagy elbódulni. A telefonodban annyi kép van róla, hogy már legalább tízszer kellett extra tárhelyet venned a képek tárolásához, pedig még csak pár hónapos. Épp nem jársz el dolgozni, hiszen vele vagy otthon. Minden egyes nap. Rokonok, barátok lájkolják, kommentelik az összes képedet, áradoznak a babádról. Szívecske, puszi emojik tömkelege minden egyes kép alatt, és rengeteg ígéret: na most már muszáj meglátogatnom titeket! Most már muszáj megnéznem ezt az édes-drága babát! De mikor jöttök már????
Idétlen időkig
Reggel 7 van. Ébredezik a baba. Indul a nap. Etetés, pelenkacsere. Pizsit le, bodyt fel. Játékidő. Aztán alvásidő. Fél 11 van. Épp csak lezuhanyoztál, felöltöztél, előkészítetted az ebédet, amikor a baba becsekkol. Tízórai, játékidő. Aztán ebéd. Peluscsere, aztán alvásidő. Most jön a „te“ időd. Lehet pakolni, szortírozni, mosni, takarítani, előkészülni a holnapi ebédhez. Online bevásárolni, számlákat befizetni. Délután fél 4 van, a baba megint becsekkol. Uzsi, peluscsere, játékidő, hosszú-hosszú órák. A férj fél 7 körül megérkezik. És hirtelen ráeszmélsz: „elröppent“ 12 óra anélkül, hogy egy árva büdös szót szóltál volna bárkihez. A lakást nem hagytad el, emberekkel nem találkoztál. A napot négykézláb töltötted. Duplóztál, labdáztál, orrot szívtál, könnycseppeket szárogattál. Felolvastál egy mondókáskönyvet legalább 15x egymás után. A baba sokat sírt, te is sokat sírtál. Nem akart enni, összekente magát, összekent téged, összekente a falat, de ezen legalább kacagott. Te is vele kacagtál. Fél 8 van, fürdetés. A férj élvezi, ahogy a baba pancsol, kacag, gügyög. Te a kád előtt ülsz a csempén. A körmeidet nézed. A lakk lekopott, a körömágyon a bőr lifeg, oldalt pedig kicsit be is van szakadva, mert néha-néha rágcsálod a felesleges bőrt. Igazából kész katasztrófa, ahogy kinéz. Régen gél lakk volt rajta, két hetente jártál a maniküröshöz munka előtt. A baba születése után pár hétig még özönlöttek a rokonok, barátok. Akkor még valahogy volt időd ellógni egy húsz perces manikürre, de mostanában képtelenség egy előre megbeszélt időpontban eljutni bárhová is. Nincs túl sok segítséged. Valahogy mindenki borzasztóan elfoglalt, a baba sem újszülött már, a barátok és rokonok is bizony nagyon elfoglaltak, csak egy-egy kommentre futja az idejükből a képeid alatt.
Fürdés után a gyerek új életre kel: gügyög, bújik, rámol, szuperül eljtászik az apukájával. A férjed olyan játékokat talál ki erre a nagyjából negyven percre, hogy te címeres lúzerned érzed magad, hogy ez neked miért nem jutott eszedbe egész nap?! Negyed 9 van. A baba aludni megy. Te pedig egészen elalvása pillanatáig telis tele voltál tervekkel és ötletekkel, hogy mi mindent fogsz még csinálni elalvás előtt. Először is gyönyörű rendet akartál csinálni. Aztán mindent előkészíteni holnapra, hogy ne reggel kelljen kapkodni. Aztán a holnapi ebédet is meg akartad csinálni, hogy másnap a délelőtti alvás alatt esetleg legyen időd egy kicsit tornázni. Ha pedig az online vásárlást is nyélbe ütnéd most, akkor holnap teljesen szabad ember lehetnél.
De most épp 8 óra 20 perc van, a baba már 5 perce alszik és neked semmihez sincs erőd. Csak ahhoz, hogy lelülj a káosz közepén a telefonoddal a kezedben, és megnyisd az Instagramot. Elkezded böngészni azoknak a képét, akiket követsz. Kakaós csiga recept, hű ez jól néz ki, meg kéne sütni! Elmented. De aztán rájössz, hogy erre úgysem lesz időd mostanában. About you reklám, csini ruhák. Ráklikkelsz, egy csomó ruha tetszik, el is mented őket a kedvencek közé, de aztán eszedbe jut: hova fogod ezeket felvenni? A játszótérre? Tovább görgeted a feed-et. Nézd már, ezek már megint hol vannak? Ja persze, Bécsben kávézgatnak kettecskén a férjével. Gyerek sehol. Tökéletes smink, vasalt ing, mosolyognak és boldognak tűnnek! Vajon hová tették a gyereket? Na a Boriék meg a Family Parkban vannak, három gyerekkel. Mindenki mosolyog és tiszta! Csak tudnám hogy csinálják? Nekem csak ez az egy van, de az mindig nyakig úszik a koszban. És hogy tudnak elmenni a Family parkba azzal a picivel? És mi van az alvásidejével? Nem lájkolod, csak azért sem! A Timi meg az edzőteremből élőzik. De most komolyan, minek jár edzőterembe, amikor már így is tökéletes a teste? Na jó, de mondjuk ő még nem szült gyereket, így könnyű! Na és a Magdi? Ő meg már szült hármat és ott feszít Timi mellett és talán még nála is csinosabb.... Engem miért nem hívtak????? Leteszed a telefont, elég volt. Még egy kép és érzed, hogy a sírás, ami a torkodat fojtogatja gejzírként fog most kitörni belőled. Ez nem te vagy! Te nem vagy, irígy, sem keserű. Ráadásul ostoba sem, hogy elhidd, a közösségi médiában minden arany, ami fénylik. Hát mi ütött beléd? Eleged van, lefekszel. Rendrakás, előkészülés, főzés, vásárlás nuku. Kimerült vagy, elalszol.
Reggel 7 van és a baba ébredezik. Ez teljesen olyan, mint az Idétlen Időkig című film: minden nap pontosan ugyanaz a forgatókönyv. Ctrl+C Ctrl+V. Néha ott ülsz a gyerekkel a szőnyegen, ránézel az órádra, fél 9 van. Aztán egy óra múlva újra ránézel és még mindig nincs 9. Hogy lehetséges ez?
Csömör és Bűntudatfalva határán
Alapvetően meg vagy róla győződve, hogy te rossz anya és egyáltalán rossz ember vagy. Hiszen az csak rossz ember lehet, aki bármit szívesebben csinál babázás helyett! Márpedig te inkább leviszed a szemetet, kipucolod a vécét, vagy molylepkére vadászol a kamrában, csak öt percig ne kelljen babáznod. A véreddel aláírsz bármit, ha egyszer valaki megeteti helyetted a gyereket és te addig csöndben, egyedül befalhatsz egy tábla csokit. Ha pedig felöltözhetsz UTCAI ruhába és elmehetsz egyedül a sarki kisboltba, akkor abból az élményből utána egy hétig fogsz táplálkozni. Mikor ezekre a kis „kiruccanásokra“ vársz, vagy ezekről fantáziálsz, akkor pedig halálos bűntudatod van. Hiszen ez a gyerek maga a csoda! Annyira édes! Tegnap is, egyszer csak játék közben hozzádbújt és átölelt. Hiszen imád téged és te is őt! Hogy lehetsz ilyen gonosz? A múltkor is bevitted a munkahelyedre megmutatni, és az egyik kedvenc főnököd átszellemült arccal rád nézett és azt mondta: - Ez a legszebb korszak, élvezd és használd ki minden percét, mert egy szempillantás alatt vége lesz, és aztán lehet egy életen át csinosan kávézgatni, barátnőzni, moziba járni meg utazgatni! De ez az időszak SOHA NEM TÉR VISSZA, huss elillan, és vége! És te most itt ülsz a pillanatban, most múlik pontosan, és huss elillan meg minden, de te nem érzel mást, csak bűntudatot, keserűséget, bánatot, magányt és fáradtságot.
Vagyok, aki vagyok
Akkor most figyelj! Nem vagy sem rossz ember, sem pedig rossz anyuka! Egyszerűen az vagy, aki voltál. Attól, hogy kisbabád született, te nem szűntél meg létezni. A legfontosabb, hogy felejtsd el a bűntudatot! Egyszer és mindenkorra felejtsd el! Minden gondolat, vágy és igény, ami megfogalmazódik benned, teljesen normális és természetes! NEM BŰN arra vágyni, hogy felnőtt emberek társaságában legyél, hogy kimozdulj, hogy felöltözz, hogy valamilyen módon kapcsolódj ahhoz az életformához, amit a megelőző 25-45 évben éltél! NEM BŰN, HANEM LÉTSZÜKSÉGLET!
Nem igaz, hogy ha elmész a barátnőiddel néha vacsorázni, akkor értékes pillanatokról maradsz le! Nem igaz, hogy ha unatkozol otthon a kisbabáddal kettesben, akkor felszínes vagy! Nem igaz, hogy ha nincs kedved minden áldott nap énekelni, duplózni, gyurmázni, tapsolni és táncolni, akkor nem vagy elég jó anya!
Szép új világ
Oké, ha idáig elolvastad ezt az írást, akkor remélem mostanra már megértetted, NINCS VELED SEMMI BAJ. De akkor most nézzük, hogy mit tehetsz magadért, értetek.
Az, hogy a családban kinek mennyi segítség jut, egy adott dolog, ezen nem tudunk változtatni. Valamennyi segítsége mindenkinek van. Ezt tanuld meg okosan használni! Tehát, ha a nagyszülők, testvérek, unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, stb. akármennyit is jönnek, te vonulj vissza! Szándékosan használtam ezt a szót. Vagyis csinálj ez alatt az egységnyi idő alatt valami MÁST. Bármit, amihez kedved van. Ne őket szolgáld, ne velük beszélgess udvariasan, hanem reszelgesd a körmeidet, moss hajat, menj el maniküröshöz, fodrászhoz, a Zarába, vagy csinálj bármit, akármit. Ha az éppen kötelező feladat, de ezer éve nyomasztott, akkor azt a kötelező feladatot tudd le, hogy ne kísértsen tovább. Használd ki ügyesen az idődet, de akkor se haragudj magadra, ha ezt az időt a külső szemlélő szemszögéből nézve „elszúrtad“. Ugyanis az édes semmittevés szintén kötelező program valakinek, aki teljesen ki van merülve.
A másik nagyon fontos tipp, hogy kezdj el az „új“ életedben közösségi életetet élni. Keress új, hasonló korú kisbabás barátokat! Csatlakozz Facebook csoportokhoz, ismerkedj anyukákkal! Járjatok össze minél többet! Minek két külön helyszínen egyedül szenvedni, amikor együtt is lehetne? Emlékszel milyen jó volt együtt házit írni, vagy vizsgára készülni? Na ez pont olyan lesz! Persze sokszor nem jön majd össze, mert hol az egyik, hol a másik baba lesz taknyos, lázas, stb., vagy az alvásidejük fog épp ütközni, de mégis, amikor összejön, csodás lesz! Lesz társasága a babának, és lesz társaságod neked is. Ráadásul a hasonló, vagy éppen ugyanolyan élethelyzet miatt sokkal hamarabb megtaláljátok majd a közös hangot!
És a legfontosabb: ne akarj MÁRTÍR lenni! Nem kell szenvedni, nem kell belesüppedni a reménytelenségbe! Nem kell elhinni mindent, amit látsz! Mindenkinek nehéz a babázás! Olyan ez, mint egy hullámvasút; egyszer az egekben szárnyalsz a boldogságtól, máskor meg azt sem tudod elképzelni, hogy a következő 5 percet hogyan fogod átvészelni! Ne akarj megfelelni a külvilágnak, ne legyél magaddal túl szigorú, állíts magad elé olyan mércét, ami nem irreális és nem mazohista! Ebben a szép új világban találd meg önmagad, de szigorúan a külvilágtól viszonylag befolyásmentesen alakítsd ki az önmagad felé támasztott elvárásaidat! Ne görcsölj azon, hogy nem vagy elég jó, hogy mindez mindjárt elmúlik, és te elszúrtad, mert nem vagy minimum napi 18 órát olyan boldog, mint amikor Hófehérke és az erdő összes állata dalolászva takarította a törpék házát.
Nézz bele a tükörbe és ismételd utánam: Megérdemlem a boldogságot, megérdemlem a pihenést és természetes, hogy néha türelmetlen vagyok és nincs kedvem itt lenni! Ezt pedig addig ismételgesd, amig tényleg el is hiszed! Ezután pedig meglátod, te magad is sokkal de sokkal jobban fogod élvezni a babázást, a közösen eltöltött időt, mert tudod, hogy nincs itt semmi baj, se veled, se a világgal. Csak éppen a babázás minden egyes másodperce nem tündérmese, hanem egyszer ilyen, egyszer olyan, de az biztos, hogy ROHADT NEHÉZ. És aki mást állít, az bizony vagy nem mond igazat, vagy még nem próbálta.
