Ha három hónapos koron túl is fennállna a probléma, vagy ha az addig nem kancsalító gyermeknél egyik napról a másikra kialakulna a látáshiba, mielőbb járjunk a dolog végére! A korai felismerés kulcsfontosságú, ha időben észreveszik, illetve kezelik a problémát, apróbb korrekciók segítségével is orvosolható; ha túl későn – nyolcéves kor után – próbálják először kezelni, félő, hogy csak komolyabb beavatkozásokkal javítható a helyzet…
A "betegség" jól észrevehető, jellegzetes tünete, hogy a két szemtengely nem párhuzamos, az egyik szem látási tengelye eltér valamekkora szögben, így az egyik szem – valamekkora szögben - másfelé néz. Az eltérés irányától függően beszélhetünk befelé tartó – a köznyelv ezt nevezi bandzsításnak – , illetve kifelé tartó kancsalságról, de az is előfordulhat, bár jóval ritkábban, hogy függőlegesen tér el egymástól a két szemtengely iránya.
A nyilvánvaló esztétikai és lelki (!) okokon túl, a probléma súlyosbodásának megelőzése szempontjából is lényeges idejében korrigálni a látáshibát: normális esetben a két szemből érkező kép eggyé olvad, ha viszont valamelyik látási tengely ferde, az agy "pihenteti" a hibás képet közvetítő szemet, így az tovább romlik.
A kancsalság legkézenfekvőbb kezelési formája a látásjavító szemüveg: a "jó" szemet letakarják, így késztetik aktív munkára a másik szemet, illetve megfelelő dioptria segítségével egyenlítik ki az eltérést.
Ha gyanakodnánk, ne késlekedjünk, mielőbb keressük fel az orvost – minél korábban ismerik fel a látáshibát, annál könnyebben korrigálható, és nem utolsósorban a vizsgálat is teljesen fájdalommentes! (Nem történik semmilyen kellemetlen mechanikus beavatkozás: egy speciális szemcseppel kitágítják a pupillát, majd egy fénynyaláb segítségével állapítják meg a látás élességét, illetve a látáshiba mértékét.)